A sorozat szerintem 10/10-es, nemcsak Gabriel Macht fantasztikus, hanem a többi szereplő is nagyot alakít. Leginkább azt szeretem benne, hogy életszagú, nem minden fekete és fehér, még a legjobb ítélőképességű embereknek is vannak rossz, sőt nagyon rossz döntéseik, amiket később természetesen vállalnak és valahogy orvosolják.
És pörög, nagyon pörög az egész, sokszor a jogi csatározások részét erősen át kell gondolni.
Nagyon hasznos ez a blog, például azért fejeztem be ezt a kendőt, hogy most legyen miről írnom. :)
Régóta kiszemeltem a Cladonia-t, többször elhatároztam, hogy megkötöm, de aztán sosem jöttek össze a színek és fonalak vagy mással kellett foglalkoznom.
Végre karácsonykor úgy tűnt minden összejött.
A csíkos részt Drops Fabel zoknifonalból kötöttem. El is jutottam a szélcsipkéig és itt picit megfeneklett a dolog. Az alapverzió két színnel készül, de az én verziómban a két szín elnyomta volna egymást szélcsipkeként, mindenképpen választanom kellett egy harmadik, színben és vastagságban harmonizáló fonalat. Nem volt egyszerű, sok több lehetőséggel próbálkoztam, sokszor többször bontottam és újra kötöttem. Aztán tökéletes ötlet hiányában félretettem, el is felejtkeztem róla.
A blog kapcsán, pár napja kaptam elő a befejezéshez és szerencsére az ihlet is segítségemre sietett. A szélcsipke végül Barka Esti meséből készült, ezt a fonalat nagyon-nagyon szeretem, hihetetlenül puha és finom. A színárnyalata Karamell volt - egészen az átöblítésig. Mert bizony a türkizkék fonal erősen megfestette a vizet és befogta a sárgás-drappos árnyalatú csipke szegélyt.
Valahogy mégsem sajnálom, mert így legalább finomabb átmenet jött létre a színek között.
Ez már igazi könnyű tavaszi darab, új kedvencem lett. :)
Van még befejezni való (UFO - azaz unfinished object) darabom (ld, raverly sáv oldalt :)), szépen lassan beszámolok azokról is, egyébként pedig saját terveimmel vagyok elfoglalva.
Rainbow Rowell-t már régen kinéztem magamnak a goodreads-en.
Az Eleanor & Park c. könyve kapcsán ismertem meg a nevét, de rá kellett jönnöm, hogy YA azaz Young Adult kategória és most inkább "felnőttebb" könyvre vágytam.
Így esett a választásom az Attachments c. könyvre.
A könyv 1999-ben és 2000-ben játszódik, közben megéljük az y2k-t. Ma már vicces ezt megemlíteni, pedig bizony központi kérdés volt a cégeknél annak idején, hogy a 2000. évbe való átlépés ne okozzon kárt a cégek informatikai rendszerében, adataiban.
Helyszínünk a The Courier szerkesztősége, ahol két lány sűrűn levelezget
egymással. Jennifer boldog házas, Beth viszont egy szívtipró gitárossal
él együtt. Előbbi azon gyötrődik, hogy akar-e gyereket, utóbbi azon,
hogy szeretné szorosabbra fűzni a szálakat, de nem biztos, hogy ezzel a
zenésszel van közös jövőjük.
És képbe lép egy fiú, Lincoln, akit arra vettek fel, hogy helyre
tegye azokat, akik a munkahelyi szabályokat sértve magán célokra használják
az elektronikus levelezést vagy nem megfelelő
kifejezéseket használnak. A biztonsági program kiszűri a "szabálysértő" leveket, amikbe Lincoln belepillantva megállapíthatja, hogy figyelmeztetés szükséges vagy eltekinthet ettől.
A lányok sűrű levélváltása egyre többször bekerül abba a bizonyos átvizsgálandó mappába és kis idő elteltével Lincoln azon veszi észre magát, hogy állandó olvasója a lányok bizalmas párbeszédének, élvezi a stílusukat, az egymás közötti csipkelődést, ugyanakkor együtt érez velük a szomorúbb pillanatokban.
Lincoln kizárólag esti műszakban dolgozik, munkája nem különösebben izgalmas, ezért állandó színfoltot jelentenek neki ezek a levelek. Egyébként is visszafogott, szolid típus. Tipikus "IT guy". Baráti kapcsolatai kimerülnek a Dungeon & Dragon partikban, ahol magához hasonló csodabogarakkal találkozik. De a lányok történetei és nagyon határozott nővére unszolására (és anyja féltő gondoskodása ellenére :D) kezd előbújni a csigaházából és végre hagyja felszínre bukkanni az igazi, humoros, kedves, belevaló énjét.
Persze, hogy idővel Lincoln ráébred a helyzet visszásságára, hiszen két fiatal nő életének legbizalmasabb pillanatairól olvas. És anélkül, hogy élőben látná őket, szimpatikussá válnak számára, főleg Beth, akihez vonzódni kezd.
Nagyon amerikai történet ez, de előfordulhat a világ bármely pontján. Bár az egész 1999. augusztus 18-ával indul és
2000 októberéig tart, mégis időszerű maradt.
Biztos vagyok benne, hogy ma is monitorozzák a munkahelyi internetes tevékenységeinket (jó, ha egyáltalán hagynak internet elérési lehetőséget...), nyilván a nem megfelelő webhelyek látogatása azonnali figyelmeztetést von maga után. Az is biztos, hogy a leveleinkre szűrnek. Mindössze annyiban változhatott a helyzet, hogy erre nincs külön alkalmazott, ezt már direktben a főnökeink olvassák, akik nem esnek szerelembe velünk, főleg, ha a céget érintő kritikáinkat is elhelyezzük a belső magánlevelezésünkbe. :D
A könyv összességében tetszett. Eredeti ötlet. Többször éreztem úgy, hogy hosszúra nyúlnak a párbeszédek (levelezések) és csak az
utolsó pillanatban lett lezárása a dolgoknak, talán ennyi amit apróbb negatívumként felhozhatok, egyébként végig élveztem.
A The Sundays egykori száma szerepet játszik a végkifejlet környékén és mivel annak idején, nagyon régen én is nagyon szerettem, ide teszem.
Pár év kihagyás után úgy döntöttem, hogy visszatérek a blogvilágba és újra megörökítem kreatív tevékenységeim mozzanatait. Korábban főleg a kötésre koncentráltam, mostantól viszont olvasok vagy akár főzök is.
Sokkal inkább a blog mellett teszem le a voksom, a facebook nem megfelelő felület az ilyen fajta megnyilvánulásokhoz. Nem áttekinthető, nem jól kereshető és tele van mindenféle felesleges információval. Szóval, hajrá blog. Még akkor is, ha egyedül leszek. :) Akkor magamnak írok.
